Üzemeltető: Blogger.

A semmi és a végtelen között

Ismervén a koronavírus miatti helyzet kialakulását - az intézetek bezárását, a munkák megvonását -, eljött az idő, hogy a világegyetem megdermedjen körülöttünk és megteremtsük önvalónk számára azt a minőségi időt, melyben önmagunkban elmélyedve rekonstruálhatjuk eddigi életünket és kapcsolatot teremthetünk belső hangunk vágyálmaival. 
    Remek időzítés, hogy néhány varázslatos perc erejéig hátat fordítsunk a tennivalóknak, a folyamatában gyarapodó tananyagoknak, és kiegészítsük új rutinunkat az énidő gyógyító hatásával.

Mi más lehetne a legjobb időzítés önmagunk megvalósítására, ha nem egy otthoni karantén? 
🤗




Hagyd abba, amit csinálsz. Menj ki és lélegezz. A világ nem fog véget érni, ha szánsz magadra tíz percet.

Azoknak a személyeknek, akik ugyancsak küzdenek mentálisan instabil állapotukkal, különösen fontos az önmagukkal történő időtöltés. Saját elménk regenerálódásával és lelkivilágunk átmosásával olyan újabbnál újabb pozitív energiák képződnek, amelyek hozzájárulnak a mindennapos küzdelmeink legyűréséhez és céljaink lépésenkénti eléréséhez.
    Amerikai eredmények szerint, a megfelelő énidő töltése heti hat napot ölel fel 51 percben. Ez idő alatt nem másokért, hanem csupán magunkért vagyunk, és bár valódi luxusnak tűnhet - a megannyi iskolai kötelezettségek, megterhelő munkahelyi küzdelmek és az otthoni teendők forgataga mellett -, helyette gondoljunk egy számunkra megérdemelt, kellemes ajándékra, amit minden egyes nap be kell iktatnunk napjainkba. 

Továbbá a kiégési fázis megelőzésének érdekében, elengedhetetlen a mindennapos feltöltődés. A kifelé összpontosított életforma, a túlélésre fókuszálás nem csupán a mentális egészségre képes kifejteni hatását, hanem immunrendszerünk épségét is szabályozza. 
Ha kellő nyitottsággal figyelünk testünk üzeneteire, képessé válunk tudatosítani önmagunkban a feszültség és a teljes kimerültség kiváltó tényezőit, majd ezt követően meg tudjuk adni a számunkra  kielégítő gondoskodást - még ha csak néhány perc erejéig is.
    Másik stratégiája a kiégés elkerülésének: a már jól megszokott, egyhangú szokásaink megváltoztatása. Mindnyájunknak megvan a saját személyre szabott rutinja. Én kifejezetten az előretervezésért vonzódom, ám vannak kik a spontánságban találják a helyüket, míg mások mindössze a mának élnek. Ámde mi a teendő, ha a kellemetlen monotonitás felülkerekedik rajtunk?
Anélkül, hogy megpróbálnánk alkalmazkodni és elfogadni - mint egy normális állapotot -, vegyünk egy mély levegőt és módosítsuk át az ütemtervünkben meglévő toxikus összetevőket. 


Első lépésként, enyhítsük az önmagunk számára felállított elvárásokat. 
Nap mint nap feladatok sokasága repdes körülöttünk, amelyek teljesítéséhez úgy hisszük, hogy tökéletes helytállásra van szükség. Az órákra történő százegy százalékos felkészülés, az idővel való harcolás a célért... Azonban a perfekcionizmus helyett a realitások útját kell járnunk és kizárólag azokra a dolgokra koncentrálnunk, amelyek valóban súlyponti szerepet töltenek be. De ami a legfontosabb, hogy megengedjük magunknak mindezt. 
    Bátran ragadjuk meg a naptárat és bélyegezzünk meg egy napot a semmittevésnek. Olykor még a legerősebb embernek is szüksége van némi pihenésre... Egy olyan napra, amely üresen áll előttünk, csak egy napra, mikor reggel felébredünk és azt tesszük, amire vágyunk. Részesítsük magunkat azokban a dolgokban, melyek élvezettel töltenek el, mert ezek a prioritást élvező dolgok segítenek abban, hogy örömöt találjuk az életünkben.

Amennyiben készen állunk a változtatás megízlelésére és ezeket az apró, de mégis jelentős tevékenységeket beilleszteni hétköznapi szokásainkba, minden bizonnyal észre fogjuk venni az életünkben történő kellemes változásokat.
Ne engedjük meg magunknak a félelmet, a szorongást, hogy mi rossz dolgok származhatnak belőle... Ehelyett boncolgassuk, hogy miféle varázslatos dolgok történhetnek. Szeretgessük magunkat annak gondolatával, hogy ezt önmagunkért tesszük.❤
Mert ha a kiégés kezdeti stádiuma mégis utolér bennünket és úgy döntünk teszünk valamit ellene, annál könnyebb lesz a kimért állapotból való kilábalás. 
Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Minek után felhagytam az anorexia által irányított magatartásommal és a gyógyulás útjára tértem, a legnagyobb célommá vált, hogy azt az erőteljes küzdelmet egy blogon át vezessem végig - eljuttatva írásaimat mindazokhoz, kik ugyanazon labirintusban kószálnak, némán segítségért kiáltva.
Azonban a tartósabb gyógyulásom okán, mindez a számomra is lélekmelengető dolog - az írás mámora - alábbhagyott, és én tovább éltem csak túléltem az életemben... Egy láthatatlan erő bilincset vert rám és én csupán tovább dagonyáztam a bizonytalanságban, megfosztva magamtól az írás gyógyító erőnlétét.
    Ez alatt a rengeteg idő alatt végérvényesen megszüntettem a pszichológusommal való kapcsolatot, valamint az evészavaromból megmaradt toxikus kötelékeimet - mígnem egyikünk meghalt.
Négy és fél hónapot éltem egyedül külföldön, mérföldekre zárva attól az élettől és romboló környezetemtől, amely útját állja a teljes gyógyulásomnak és önmagam komplett elfogadásának. Cipruson megnyílt előttem egy új világ, csodálatos emberek csapatában részesülhettem, kik alátámasztották, hogy igenis van értelmem a világban. Egy új, nagy család lépett az életembe, akiknek ezernyi köszönet. ❤
De ami a legfontosabb, hogy igazán éltem.

Azonban hazatérésem után, újból benőtt a már jól ismert gyötrelmes érzelem és atrocitások hada, az önutálat múlhatatlan hangja és az önpusztítás szükségszerűségének vágya. Egy kitörhetetlen mókuskerékben pörgök, melyben nem tudom leállítani az időt...
Ám mindennek ellenére, még mindig érzem azt a mindenkori, erőteljes sugallatot, hogy adnom kell a világnak. Adnom kell abból, ami az egyetlen dolog, miben úgy érzem, hogy valóban jó vagyok: az írásban; a védtelen emberek felkarolásában.
    Nem szeretnék épp azon blogok egyike lenni, melyeknek lelkes indulása és folytatása egyszer csak megszűnik létezni és a semmivé válik... hiszen ez volt az oka mindannak, amiért elkezdtem: megalkotni egy olyan dolgot, melyre emberek sokadalmának szüksége lenne - anélkül, hogy félbemaradjon. Olyanra, melyre nekem is szükségem lett volna, hogy létezzen.

Trent Dabbs - I'm not Ok
Pár napja, egy nehéz vizsgát követően beszélgettem egy végzős osztálytársammal, akivel meglepően több a közös bensőség, mint azt hittem volna valaha is...
Számomra elég volt hallani a kihangosított telefonján keresztül az édesanyja szemernyi dicséret és elismerés helyett hangzó szidalmazó, pocskondiázó szavait; majd látni az osztálytársam kisírt szemeit mindahhoz, hogy rájöjjek, nem vagyok egyedül. Talán soha nem is voltam egyedül...
    Természetesen mindannyiunk belső törött világa sok-sok apró és egészen eltérő atrocitások szegmenseiből ölt alakot - ezáltal nem lenne szabad saját bonyodalmainkat a mások életében meglévőkhöz mérlegelni. Hiszen sokan megfeledkezünk arról, hogy a fájdalom, az fájdalom. Nem lehet különbséget tenni, mert a fájdalom mindannyiunknak fáj. Ezért nevezzük fájdalomnak... Amiben különbséget tudunk tenni, az az, hogy a fájdalmat milyen mértékben hagyjuk, hogy hatással legyen életünkre.
De egy dolog biztosan közös: a szeretet jelentős hiánya.

Mindent összevetve, ez a fajta hiányosság vett rá arra, hogy végigvezessem a mentálisan labilis állapotomból történő gyógyulásomat, és megírni az ehhez vezető embert próbáló utamat - mindezzel iránytűt nyújtani azon elkallódott személyeknek, kik nem találják az irányt az életükben, nem találják az áramlatot önmaguk megismeréséhez.
    És bár képtelenség a világ mindegy egyes egyedén segíteni, hiszem azt, hogy saját magam gyógyulásával megsegíthetek másokat is.


Share
Tweet
Pin
Share
No megjegyzés
Newer Posts
Older Posts

Rólam

Kata vagyok, 19 éves és jelenleg fáradhatatlanul folytatom a boldogsághoz vezető életutam.
Három évig szenvedtem az evészavar poklában (Atípusos anorexia nervosa) és hosszú évek óta küzdök az önbántalmazás egyes formáival.
>>További leírásért kattints ide

Oldalak

  • Főoldal
  • Rólam

Blogarchívum

  • ▼  2020 (3)
    • ►  június (1)
    • ▼  március (2)
      • Bár a világ tele van szenvedéssel, tele van legyőz...
      • Te egy olyan személy vagy, ki elmerül az óceánban,...
  • ►  2019 (1)
    • ►  március (1)

Instagram

Címkék

Felépülés Gyógyulás Motiváció Küzdelem Recovery Önmegvalósítás Semmi Tudatosság Öngondoskodás Önszeretet Újrakezdés Elindulás Evészavar Karantén Kiégés Mérgező szülők Relax Szexuális bántalmazás Súlymérés Énidő Önbántalmazás Önpusztítás Önsanyargatás

Kiemelt bejegyzés

Bár a világ tele van szenvedéssel, tele van legyőzéssel is

Ismervén a koronavírus miatti helyzet kialakulását - az intézetek bezárását, a munkák megvonását -, eljött az idő, hogy a világegyetem meg...

Ahányan olvastok engem

Created with by ThemeXpose | Distributed By Gooyaabi Templates